Nem is tudom, hogyan maradt ki eddig a blogból? Az első munkám volt, amikor a tanfolyamot kezdtem.
Most már, így visszatekintve az eddigi munkáimra, egészen nagy, hatalmas, ÓRIÁSI falatnak tűnik, de akkor azt gondoltam, és szerencsére a Mesterem is, hogy merni kell nagyot álmodni! A terv is sajátom, a fürdőszobai kő mintájának egy részlete a kiindulási motívum. A barátnőm segített abban, hogy a kézi rajz alapján végül nagyon szabályos ívek, és tényleg szimmetrikus formák valósulhassanak meg, és akkor azt gondoltam, hogy eltanulom tőle a számítógépes tervezés tudományát, de az azóta eltelt egy év alatt bőven elég volt a kézi tervezés, így sajnos azt is elfelejtettem, amit akkor megtanultam...Van még 2 szekrényajtónk a fürdőben, amit ilyenre vagy hasonlóra ki szeretnék cserélni. Kíváncsi vagyok, hogy egy év után milyen lesz megcsinálni ugyanazt a darabot? Nemsokára megírom!

Mint mindig, most is sikerült izgalmassá tennem a saját munkámat, elmesélem:

Készítettem már egy matyó mécsestartót korábban, azután azt a kérést kaptam, hogy legyen még egy, DE az legyen könnyű, ugye...
Így elkészítettem a szétszedhető, egyoldalas, pirospaprikás változatot. Kis helyigény, nagy élmény ;-)

A tervezés is az volt, mert vannak ugye a rácsos tartók, amiket könnyen elfelejt az ember, én biztosan. Azt szerettem volna, ha már nincs teljes hengerpalást a könnyítés miatt, hogy a mécses ne csusszanjon ki a talpból, ha felemelik. Piros gyöngyökkel vettem körbe és már teljesen készen volt, amikor fotózáskor fordítottam rajta egyet, majd még, és a gyöngy a kezemben maradt...
Ha én a gyöngynél fogom meg, akkor más is, ha én le tudom törni, akkor a leendő gazdája is...
 
Akkor az én kedvesem felhomályosított a tartókról meg a háromszögekről, és levélkéket kapott a tartó, hogy háromszögelve legyen, éljen a statika, tényleg nem törik le!



És most jön a felvágás: mennek a matyókák Svédországba és Ausztráliába, én pedig küldök egyet Oroszországba, hogy megfelelően háromszögelve legyenek...

A megrendelő szerencsére így szereti, ahogy van, én pedig ismét gazdagabb vagyok egy kis tapasztalattal. Azóta már kipróbáltam, hogy mi történik, ha  összekeverem  más színű patinázókkal, és megtapasztaltam, hogy nem lesz foltos, sőt egy gyönyörű selyemfényű aranyat is ki lehet hozni belőle. Ja, és még egy, nem kell mindent mindenáron meghajlítani...A következő bejegyzésben megmutatom...

Az eddigi legizgalmasabb munkáim egyike volt. Tavaly elterveztük, hogy elmegyünk borkóstolóra, Tokajba, Árvayékhoz.
-Vigyünk ajándékot! 
-Vigyünk, de mit?
A pincészetről tudtuk, hogy gyűjtik a földjeikből kiforduló szebbnél szebb köveket és a boraik mellé a kóstoltatások alkalmával is kiteszik a szépeket, különlegeseket.
A szőlőlevél, az aszúsodó szőlő adta magát a mécsestartóhoz, de hogyan szerezzünk köveket a birtokról?
Egy négyéves kislány oldotta meg a dolgot, hiszen az ő korában miért ne bogarászhatna össze köveket - persze  némi szülői segítséggel, hogy azokat be is lehessen foglalni :-)
Szépen körbefóliáztam és körbeforrasztottam az egész alapot velük. Így a saját köveikkel díszített ajándékkal leptük meg őket. Ők meg minket a szép boraikkal és az utolérhetetlen töltött káposztával,  a vendégszeretettel, a tiszta levegő mellett tiszta gondolatokkal... Jó volt, szép volt...

 Elkészült, mint mondtam, időre, és a forrasztás nem is volt olyan nagyon nehéz és remélem, hogy legalább fél év kell hozzá, mielőtt ismét elégedetlenkedni kezdek miatta!
Kétszer vagy tán háromszor forrasztottam át, közben igyekeztem vízszintesbe beállítani a forrasztott részt. Erre egy szuper kis eszközt találtam fel, egészen pontosan, találtam meg. Egyszer régen erre voltak feltekergetve a számítógépünk kábelei, az alján pedig állt a gép. Nagyon kényelmes volt így dolgozni, csak forgatni kellett a vájatban, fel sem tűnt az a néhány óra :-)
A patinázás volt még izgalmas. Van egy feketének csúfolt patinám, ami csak szürke. Nem tudom miért van így, de imádom! Így a patina színe épp megegyezik a talpéval.

Leoltva

Felkapcsolva

Igen, időre készen lettünk, a képen jól látható, hogy a "segédem" ( Édesanyám) milyen szorgalmasan dolgozik a fóliázással!
A lámpa összeállt, végül 192 részes lett, ami vicces ahhoz képest, hogy milyen kicsi! Végül a zöld nagy levelet jobbnak láttam kettévágni, hogy szebben illeszkedjen a lámpabúra síkjába. Bár valószínűleg túllihegtem...





A lámpa felépítésére több iskola is van:
-van aki felülről lefelé
-van aki alulról fölfelé
-vannak, akik negatív kaptafába dolgoznak
-vannak akik a főbb részeket feltűzik a lámpa kaptafájára, ami balsafából készül, majd ehhez csiszolják be a hátteret
-és vannak az igazi profik, akik egy speciális viasszal vonják be a kaptafán a sablont, erre egyszerűen csak rányomják a darabokat.

Én ugye a második lámpámat készítettem most, szóval jóval több elméleti, mint gyakorlati tudást mondhatok a magaménak :-) Így hát alulról kezdtem építeni, de - kezdetben - a sablon nélkül.
Hamar rájöttem, hogy mennyire fontos, hogy alatta legyen a sablon, mert ha hiányzik, akkor elég egy részt elferdíteni és akkor nem fér be a következő darab a helyére...
Így hát felragasztottam az eredeti ( IKEA) búrára a sablont és egy nagyon kicsit irigykedtem a viaszosokra...

A világítóasztalon a lámpa első harmada

A második valódi lámpám készül, bár ez is versenyben van az elkészítési idejét tekintve az elsővel. Édesanyámnak ígérgettem egy lámpát először a névnapjára, ami november 19. Készítettem egy tervet, majd még egyet, ahogyan tanítják ugye, hogy az ügyfél mindig két lehetőségből tudjon választani, de véletlenül se háromból, mert akkor belebonyolódik és ötletelni kezd, amitől mentsen meg az Isten, ha pedig csak egy tervet kap, akkor meg úgy érezheti, hogy hát ez nem tetszik, és akkor csak vakargatjuk a fejünket, hogy akkor most mi legyen. Tehát megmutattam a terveket, amiből az egyik egész jó volt, a másik meg nem, és persze, hogy neki az tetszett - volna, de nem vitt rá a lélek.
Húztam, halasztottam a dolgot, végül Karácsonytájt megtaláltam ezt a mintát, amelyhez csak kevés hozzárajzolással szépen kijött a lámpaterv, amelyben végül mindketten örömünket leltük, így februárban elkezdtem. A könnyebbség, hogy Anyu nagyon szépen tud fóliázni, így amit én kivágok és megcsiszolok éjjel, azt másnapra ő lefóliázza. Így lehet, hogy a szülinapjára elkészülünk majd a mi közös projektünkkel!