A világítóasztalon a lámpa első harmada

A második valódi lámpám készül, bár ez is versenyben van az elkészítési idejét tekintve az elsővel. Édesanyámnak ígérgettem egy lámpát először a névnapjára, ami november 19. Készítettem egy tervet, majd még egyet, ahogyan tanítják ugye, hogy az ügyfél mindig két lehetőségből tudjon választani, de véletlenül se háromból, mert akkor belebonyolódik és ötletelni kezd, amitől mentsen meg az Isten, ha pedig csak egy tervet kap, akkor meg úgy érezheti, hogy hát ez nem tetszik, és akkor csak vakargatjuk a fejünket, hogy akkor most mi legyen. Tehát megmutattam a terveket, amiből az egyik egész jó volt, a másik meg nem, és persze, hogy neki az tetszett - volna, de nem vitt rá a lélek.
Húztam, halasztottam a dolgot, végül Karácsonytájt megtaláltam ezt a mintát, amelyhez csak kevés hozzárajzolással szépen kijött a lámpaterv, amelyben végül mindketten örömünket leltük, így februárban elkezdtem. A könnyebbség, hogy Anyu nagyon szépen tud fóliázni, így amit én kivágok és megcsiszolok éjjel, azt másnapra ő lefóliázza. Így lehet, hogy a szülinapjára elkészülünk majd a mi közös projektünkkel!