Ajándék volt Móninak, nehezen váltam meg tőle. Egyszer még magamnak is elkészítem majd, ha már nem tornyosul előttem ennyi terv, kavargó ötlet, mindig újabb és újabb...

Valahogy úgy alakult, hogy beleszerettem a mécsestartó készítésbe... Szeretem amikor a tűz fényétől új erőre kap az üveg, a táncoló láng átfesti őket, egyes színeket megerősít, némelyeket új dimenzióba emel, a kékek bíborrá és lilává, a lilák barnává változnak a meleg, sárga fénytől. Az a legizgalmasabb pillanat, amikor először gyújtom meg a mécsest, legtöbbször nem is tudom kivárni a forrasztást, a még csak ragasztószalaggal összefogott üvegdarabkákat átvilágítom, hogy tényleg OLYAN legyen...