A Jézuskától világító asztalt kértem, emlékszel?
Most megmutatom, hogy miért:
Mert néha egészen mást látok, ha világít az üveg.
- (És akkor is mást, ha sárga vagy fehér fénnyel van megvilágítva, de ezt majd máskor mutatom meg ;-))
Háromszoros hurrá a Jézuskának!

Ezt a kis tartót a tesómnak készítettem Karácsonyra. Az üveg az egyik legszebb, amivel ezidáig dolgoztam, talán Spectrum 359 ? A képen látni a felületét is, hogy mennyire gyönyörű! Egyszer régen, még az üvegfestős korszakomban festettem egy boszorkányos tükröt a keresztlányomnak, amelynek a szélét lángok nyaldosták körbe keretként.     Sajnos nem találom a fényképét, így hát kénytelenek lesztek elképzelni. Olyan szépboszorka, kicsit fantazy-s stílusban. A tükörhöz a tesóm készíttetett egy szekrényt, annak lett az ajtaja, és ehhez rendelte ezt a tartót, annyit kért, hogy összeilljenek.Nagyon hálás voltam az üvegért, amit egy műhelyfelszámolásból vettem, és nem kellett bebumliznom a városba az üvegesboltba. Egyébként  pont olyan árnyalatú, mint a festett képen a lángok.
Így a tervezés elég gyorsan megvolt, és mivel csak egy oldala lesz szem előtt, a másik három lapba nem is tettem mintát, így meglepően gyorsan elkészült.

Karácsony előtt azt gondoltam, hogy nem csiszolok elég pontosan, ezért szép szimmetrikus formákat szerettem volna készíteni, ahol mindjárt meglátszik minden apró kis elcsúszás, így ezeket a hópelyheket terveztem. Ez a kék színű Spectrum üveget egyébként is nagyon szeretem, így nagy öröm volt a készítésük.


Hogy pontosabb lettem-e? Talán igen, de az biztos, hogy jobban érzem, hogy mennyi rés, vagy elhajlás fér bele, hogy még szép legyen az ív, és együtt fusson a forrasztás vonala.
A forrasztás ezüst színű maradt, így szikrázva táncolhatnak a szélben a hópihéim.

Ezt a tükröt egy moszkvai kislánynak készítettem, mert szereti a kutyákat. Én is szeretem őket, és mivel a kutyám most kórházban van és élet-halál közt lebeg, ezért ez egy kis rövid szomorkodós poszt. De legalább kutyás.

Egy nagyon kedves lámpagyöngy-művész ismerősöm kért egy tulipos mécsestartót, és búcsúzóul lefotóztam az enyémek mellett. A bal oldalit készítettem neki. Egy icipicit átterveztem, de épphogycsak. Nagyon inspiráló volt látni az enyémek mellett, hogy mennyivel szebb már a forrasztás, mint az elején!
Nagyon furcsa volt, amikor később elmentem hozzájuk, és láttam az asztalán, az volt ez első gondolatom, hogy milyen szép, és mennyire ide illik, én is úgy szeretnék egyszer egy ilyet!
Aztán megörültem neki, hogy hiszen nekem már van kettő!

Az első angyalpróbálkozásom, aki androgün akart lenni, mert az egyik ismerősöm állítja, hogy az angyalok nem nélküliek.
A libbenő csuha-ruha valahogy kicsit púpossá tette, meg billen is kicsit, de mégis ő az én első angyalom. A tesómnak adtam a szülinapjára, nem kritizálta, sőt, utána még rendelt is tőlem, igaz, hogy valami mást :-)






Ez pedig a kis aranycipellős, szép bukósisakos, magyar népmesék ihlette, kerek szárnyú, libbenő szoknyájú, lány angyalkám, aki remélhetőleg jövő karácsonykor már több helyre is belibben majd!

Az első, mely egy kislány rajzolt ajándéka a nagypapájának. 




A harmadik egy kisfiú tappancsa, kell-e ezt mondanom?



Szeretem, ahogy a tappancsukat csiklandozza az ecset, a komisz mosolyokat és a tétova vigyorkákat. Aztán, amikor letappancsolják a lábukat, és húzgálják a lábujjakat, egy pillanatig tudnak csak nyugton maradni. Szeretem, ha különbözik a két lenyomat, olyan, mint egy üvegbe merevített pillanat. Az izgőmozgó sajtkukacok metamorfózisa pillangóvá...

Néhány hónapja kaptam azt a kérést, hogy távolra szakadt hazánkfiának készítsek egy magyaros mécsestartót. A matyó alapmotívumokat és színeket használtam és eléggé megszenvedtem vele, mert a szokásos aprócska részek mindenfelé el akartak mászkálni a fóliázás után, ugyanis olyan szorosra csiszoltam, hogy a mégoly vékony fólia is tovább tolta őket egymástól.
A Mesterem pedig figyelmeztetett, hogy soha ne indítsak egy pontból túl sok vonalat, mert a metszéspontban majd nagy bumszlik lesznek a forrasztásnál, és ez így is lett, amint a középső képen ez igen jól látható, de szerintem a matyók a minták kitalálásakor nem nagyon számítottak arra, hogy ezt Tiffany-s szempontból is át kell gondolni... Ejnyebejnye matyókák!
A következő kérés az, hogy készítsek egy hasonlót, de legyen könnyű (mert ugye az üveg és az ólom is az, ez egészen nyilvánvaló), mert repülővel fogják vinni...
Megmutatom, ha elkészül, de csak jövőre.

Átvilágítva

Ha még eddig nem mondtam volna, most megosztom veled: nagy tisztelője vagyok az esseni Grotepass műhely munkáinak. Ebben a kis kb. A/5-ös méretű napfényfogóban azt próbáltam megoldani, amit ők nap mint nap kiráznak a kisujjukból: az üveg szálirányát megtartva kihasználni a tónusokat és a színátmeneteket, úgy, hogy gömbölyödjön ami gömbölyű és nyíljon ki az a fránya virág...

Nagy bánatom, hogy nem tudok rajzolni, a terv ismét nem az enyém, csak egy kicsit kipótoltam, mert az eredeti négyszögletes volt.

Ez is ajándékba készült.

65 részes, és a kedvencem

Jézuskától világítóasztalt kérek szépen...

Szitakötő tánc

Szitakötő nász

Az egyik kedvenc kollégámnak egy ajándékot szerettem volna készíteni, mivel többé-kevésbé nyugdíjba vonult, és mert ő is Tiffany kedvelő, felajánlottam neki, hogy válasszon témát, mit szeretne otthon nézegetni, meglepem vele a búcsúbulin.

Ő persze nem hazudtolta meg magát és közölte, hogy természetesen szex témájú mécsestartót szeretne!

Sokáig gondolkoztam rajta, hogy cicik, nőcik, egyebek helyett mit tervezzek neki, míg végül a szitakötők jellegzetes párzási módjára esett a választásom. Jó babra munka volt, 103 rész kis bigyóbogyókkal, de imádtam.

A buli végül a nagy árvíz miatt elmaradt, de a dugós-szitakötős mécsestartó elkészült. A forraszanyag, amivel akkoriban dolgoztam, nagyon  vacak volt, és a technikám is fejlődött már egy kicsit, (lassan már elbúcsúzom a "rusztikus" forrasztástól), de ezt a munkát szívesen, bármikor felvállalom.

Azt viszont nem nagyon hiszem, hogy bárki más kedvéért még egyszer megcsinálnám :-)