Az első, mely egy kislány rajzolt ajándéka a nagypapájának. 
A második egy Elsőgyerek lába, akit még sokan fognak követni a sorban. A harmadik egy kisfiú tappancsa, kell-e ezt mondanom?
Szeretem, ahogy a tappancsukat csiklandozza az ecset, a komisz mosolyokat és a tétova vigyorkákat. Aztán, amikor letappancsolják a lábukat, és húzgálják a lábujjakat, egy pillanatig tudnak csak nyugton maradni. Szeretem, ha különbözik a két lenyomat, olyan, mint egy üvegbe merevített pillanat. Az izgőmozgó sajtkukacok metamorfózisa pillangóvá...
