Ígértem a folytatást, hát lássuk Saci pillangóját: Ezt az üveget azért szeretem olyan nagyon, mert egészen mást mutat magából, amikor meg van világítva.
Kék és vörös színű, rendben van akkor is, amikor nem világít, de amikor a tűz átfénylik rajta, akkor a bíbor és az ibolya ezernyi árnyalatában játszik, pont, mint Sacika varázslatos örökifjú kisugárzása.

Emese pillangója igazán nagy kihívás volt. A Fibonacci spirált és a tükrét a csakra színekben készítettem el. Olyan szabályos, és törvényszerű, kiegyensúlyozott és teljes, mégis kicsit bizonytalan és egy kicsit túlgondolkodott, épp, mint ő.







Timinek készült, persze, ez is nagyon kedves nekem, mert Tashiro mester vonalvezetését próbáltam meg ellesni, mert a szederszínű Wissmach üvegem van benne és csak egy lap az egész, és mert a szándék, ami kísérte a létrejöttét, a letisztult, minimalizmusában is maximalista, harmonikus, kiegyensúlyozott titokzatos egyszerűség.