Néhány hónapja kaptam azt a kérést, hogy távolra szakadt hazánkfiának készítsek egy magyaros mécsestartót. A matyó alapmotívumokat és színeket használtam és eléggé megszenvedtem vele, mert a szokásos aprócska részek mindenfelé el akartak mászkálni a fóliázás után, ugyanis olyan szorosra csiszoltam, hogy a mégoly vékony fólia is tovább tolta őket egymástól.
A Mesterem pedig figyelmeztetett, hogy soha ne indítsak egy pontból túl sok vonalat, mert a metszéspontban majd nagy bumszlik lesznek a forrasztásnál, és ez így is lett, amint a középső képen ez igen jól látható, de szerintem a matyók a minták kitalálásakor nem nagyon számítottak arra, hogy ezt Tiffany-s szempontból is át kell gondolni... Ejnyebejnye matyókák!
A következő kérés az, hogy készítsek egy hasonlót, de legyen könnyű (mert ugye az üveg és az ólom is az, ez egészen nyilvánvaló), mert repülővel fogják vinni...
Megmutatom, ha elkészül, de csak jövőre.