Azt gondoltam, belevágok. Ezt a képet kaptam kiindulási alapnak. Szeretem az aszimmetriát, ezért is volt izgalmas feladat.
Nem is állítom, hogy nagyon kiegyensúlyozott darab lett, még nem csináltam eddig "portrét", egyszerre volt vicces és nehéz! A csillogó bogyószemet nem szerettem volna utólag hozzátenni, mert ugye a Tiffany technikát nem nagyon szeretem üvegfestéssel keverni, bár épp most olvastam Róth Miksa írását arról, hogy dehogyisnem! Már megtenném, meg bizony!Amikor felállítottam a palástot, éreztem, hogy egészen apró hozzányúlástól is előre tudna dőlni, ezért pici bogyólábakat forrasztottam alá, hogy a súlypontja hátrébb essen. Azóta már készítettem két olyan mécsestartót, ahol az alapot továbbfuttattam, mint a mécsestartó palástját - hamarosan ezt is meg fogom mutatni - és utólag már látom, hogy ezt Pollynál is megtehettem volna, de így is szeretem, és szerencsére a gazdik is!
Nem akartam körpalástot, ovális alapra tettem, sőt, még ebből is elcsaltam egy darabot, és a hátulja nyitott maradt.
Az üveg, amit Pollynak választottam, nem jó fényáteresztő, ezért a félopál üvegeket választottam padlónak, így amikor világít, akkor nagyon szép az összhatás.
Persze, nem csak a posztokkal, hanem az üvegezéssel is le vagyok maradva az évszakokhoz képest, a nyári terveim mostanában öltenek végre magukra üvegkabátot, sorra jönnek a pipacsok meg a pillangók, rózsákat és orchideákat, meg nyári tengerpartot és tengeri mozaikot tervezek.
