Szerelmem Tiffany

A "művész" arra gondolt, hogy... I. rész

2017. március 03. 23:42 - Sváb Ildikó

Életigenlés, tisztaság, egyszerűség, melegség, túláradó érzelmek, elképesztő munkabírás - olyan lepkét szerettem volna készíteni, ami nagyon letisztult és melegséget sugároz, akkor is, ha nem világítja éppen meg mécses. Edité
Csillivilli, csupa mosoly, kicsit szétszórt, mindig az élet pozitív oldalát szemléli. Valami nagyon ragyogó, kicsit extrém, vagy nagyon rózsaszínű pillangóra készültem. Az első, amit neki készítettem, olyan nagyon megtetszett valakinek, hogy elajándékoztam, és a mi találkozónk messzi volt még akkor. Azt gondoltam, újra elkészítem neki még egyszer,  aztán egy bolhapiacon sétálva megláttam ezt a muránói üveg gyertyatartót, ami szinte kiabált, hogy "Ritához akarok menni!"- Ehhez már csak egy talpat forrasztottam, mert igen, cseppmenetes a gyertya, de amikor mégse-igazán, az nagyon bosszantó tud lenni! És még rózsaszín repkedőket, ettől lett még Ritásabb. A végére nagyon megszerettem, pedig a tőlem telhető legmesszebbre el kellett rugaszkodnom a saját stílusomtól.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelmemtiffany.blog.hu/api/trackback/id/tr1814090125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása