Ez a tulipános mécsestartó az egyik kedvenc darabom. Többet készítettem belőle, és volt két hibás. 

Az egyik, amelyiknek az üvegét rosszul terveztem meg,- mert nem néztem meg gyertyafénynél, csak halogén izzó mögött- amikor világított, akkor pirosas fényben úszott az egész. Én tulajdonképpen nagyon szerettem, de ez igazából nem számít, hiszen én lehetek elfogult, szóval ennek a darabnak gazdája lett, mert nem csak nekem tetszett így. 

Ez a fekete tulipános viszont az enyém maradt, mert az alsó tulipán egyik szirma elrepedt forrasztás közben. Így használtuk, tulajdonképpen minden este meggyújtottuk itthon, és én mindig örültem is annak, hogy repedt, ezért biztosan nálam fog maradni.

Aztán egyszer kint felejtettem a teraszon, és a kutya meg kíváncsi lett, hogy milyen is az íze a paraffinnak, és miközben ezen dolgozott, leejtette a mécsestartót. Engem meg egyre jobban érdekelt, hogyan lehet javítani. Láttam róla videókat is, így aztán elkezdtem szétoperálni. Igazából nem olyan nehéz ilyen pici daraboknál, meg itt ha esetleg eltörik még néhány rész, akkor mi van, max. újra csinálom azt is. Inkább csak lassú volt, mire a gondosan színén-visszáján megforrasztott részeket egyesével kiolvasztottam cinbörtönükből.

Aztán visszaforrasztottam szépen, a képen látható.
Olvastam egy ólomüveges cikkben, hogy a kályhafényporos fényesítés után milyen gyönyörű lesz az az üveg. Gondoltam, kipróbálom, tudod, szeretek kísérletezni.
Az  az ujjam fekete, az üveg pedig tényleg gyönyörű lett,, de a fekete patinát foltokban lehozta a forrasztásról. Szóval, most az üveg szép, és  patinázhatom újra. Ezt a darabot sosem unom meg!