Egy cicás mécsestartót kértek tőlem, és arra gondoltam, hogy egy amerikai festőnő, April Murphy stílusában készítem el, mert nagyon szeretem, ahogyan ő rajzolja és festi az állatokat. Miután elkészítettem a tervet, megmutattam a megrendelőnek, akinek nem tetszett, és én is tudtam, hogy nem az ő általa kért stílusban van, de mégis úgy döntöttem, hogy elkészítem. Egyébként is, bármit megcsináltam volna épp szívesen, annyira rámtelepedett a félelem a fürdőszobai szekrényajtó méretezése miatt, de erről majd egy másik blogbejegyzésben mesélek inkább.

Elég aprók lettek a részek, és miután összeforrasztottam lapként, éreztem, hogy ez nem az igazi. Míg a fiammal matekoztunk, véletlenül rá is könyököltem, és az egyik macskalábat sikerült eltörnöm. Gondoltam, úgyis gyakorolnom kell a bontást, így elkezdtem szépen szétszedni. Először csak a sérült lábat műtöttem ki, aztán elkapott a gépszíj, és apró darabokra szedtem. Ezzel a mécstartóra fordított munkaóráimat mindjárt sikerült megduplázni, vagy triplázni, mert Anyunak újra is kellett fóliázni a legtöbb részt. Értéknövelésnek eléggé sajátos, én is rájöttem...

Ha már apró részekre szedtem, akkor meg is hajlítottam, és mivel nagyon szerettem volna elérni, hogy a szeme zölden világítson, így két mécsessel üzemel. Az egyiket megemeltem, hogy jobban bevilágítsa a macskapofit.

Legközelebb pedig bemutatom a cicát, amelyiknek kilenc élete van.