Tavaly Édesanyám szülinapjára készültek ezek a tulipánok. A tesóm csipkét ver, ő készítette el ezt a gyönyörűséget, majd mindenki készített valamit ebből kiindulva.

A fiam papírmozaik technikával, a lányom pasztellkrétával, a keresztlányom quilling technikával valósította meg, a kedvesem nemáruljukelhogyhányszál tulipánt vásárolt, én pedig természetesen tiffany technikával készítettem el.

Mivel pasztell-, majdnem púderszínekről beszéltünk, igyekeztem én is ehhez alkalmazkodni. Bevallom, hogy nagyon nehéz volt a leheletfinom csipke könnyed hajlékonyságát csak megpróbálni is üvegbe átvinni. Igyekeztem a Tashiro féle kikötést használni, és papíron egészen jól is mutatott, de valahol úgy érzem, hogy elvesztettem az ívét, a báját a motívumnak. Valószínűleg az ovális formát kellett volna megtartanom, de akkoriban éppen ezeknek a szabálytalannak tűnő kikötéseknek a megvalósítása tartott izgalomban.

Nagyon fontosnak éreztem, hogy ugyanazt a formát készítsem el, mint az eredeti csipkéé, és ha jól megnézed, az igazán vicces, ahogyan a fiatalok viszont nem engedték magukat megbéklyózni. Nekik eszükbe sem jutott "lemásolni", mint egy sémát az eredetit, mindhárman hozzátettek magukból, és egészen mást mertek alkotni. Ugye milyen szépek és izgalmasak?